Hírek

RÓLUNK ÍRTÁK!

MINT A FILMEKEN

Szeretem a tiszaföldvári strandot, na. Itt tanultam meg úszni kicsi gyermekként, igaz, akkor még
mindenütt a barna termálvíz volt, benne gyakran csíbor, az uszodában béka is, azt egy hosszú nyelű  
hálóval szedegettük ki. A fiúk, ha udvarlós kedvükben voltak, egyszerűen hozzánk dobálták őket, mert
akkor kajakra visítozni kezdtünk.
Itt volt aztán a megyében szerintem első, akkor még MHSZ keretek között szervezett, elképesztő
könnyűbúvár úszás is. Kamaszként itt hülyültünk, egy palack volt, egy csutora, gondolhatod, az mindenki
szájában megfordult egy kis vízben lötyögtetés után, mígnem Pista bácsi, az oktatónk nem csobbant
egyet és utána már porlasztott almabor is jött a palackból. Pfújogtunk, hogy naaaa, ne már, berúgunk
az edzés végére, meg milyen má’, hogy mindenki azt az egy csutorát kapja be.
Akkor még nem tudtam, a könnyűbúvár vizsgán a lélegeztetés-mentés úgy zajlik a mélyről feljövetelkor, hogy
aki menti azt, akinek nincs gáza valamilyen okból, a saját palackjából lélegezteti – felváltva slukkolnak,
miközben egyenletesen, depózva haladnak felfelé. Ez a vizsga egyik legnehezebb feladata.
Amikor “Open Water Diver” vizsgát tettem, egy vadidegen fickóval kellett feljönnöm 12 méter mélyről az
Adriai-tengerből, egy csutorával. Ő ráadásul jobban parázott mint én, görcsösen fogta a csövet, a csutorába
is erősen kapaszkodott és alig akarta elengedni. Aztán csak feljöttünk valahogy, bár mondtam neki, nem
merültem volna vele, ha tudtam volna előre, hogy palack fétisiszta és nitrogén gázfüggő.

Holnap már a motoros találkozóé a helyszín, a sörcsapok is kint vannak már, de ma még Beverly Hills-i
életérzésem volt: egyedül reggel az égszínkék vízben.

Nagyon szeretem itt az illatokat is: reggel még csak a termálvíz jellegzetes szagú páráját fújja a szél,
délután már a lángos, palacsinta, hekk jóféle és ínycsiklandó illata is keveredik.

Forrás: Kármán Irén közösségi oldala